dr Hatalyák Krisztina: Inzulinrezisztencia lelki oldala

KRISZTINA HATALYÁK·THURSDAY, NOVEMBER 17, 2016

Mit jelez a tüneted? - Az inzulinrezisztencia lelki oldala

 

Az IR-t a cukorbetegség előszobájaként szokták emlegetni. Azt mondják, ma már alig van olyan nő, akit ne érintene, legfeljebb olyan, aki nem tud róla. Egy biztos, ha nem lennének olyan fejlett labordiagnosztikai eljárások, csak akkor szereznénk róla tudomást, amikor már kialakult a cukorbetegség. Nézzük, mit tudunk meg róla, holisztikusan gondolkodva! Az inzulin legfontosabb feladata, hogy segítse a sejtek cukorfelvételét. Nélküle a glükóz nem képes a sejtekbe beépülni, így felhalmozódik a vérben. IR során a sejtek „éheznek”, mert a keletkező inzulin nem képes a sejtek megfelelő receptoraihoz megfelelően kötődni és ezzel biztosítani a cukor felvételét. Rendelkezésre áll a táplálék és mégis éhínség van. A hasnyálmirigy válaszul egyre több inzulint termel, majd egy idő után kimerül és máris megérkeztünk a cukorbetegséghez. Az IR hátterében a cukorbetegséghez hasonló lelki tartalmak állnak. A vér és a vérben keringő cukor az élet, az életöröm, a szeretet analógiája. Az érintett vágyik a szeretetre, az örömre, mégsem képes hozzá megfelelően kapcsolódni, nem tudja befogadni, beépíteni önmagába. Mondhatnám azt is, bár ez kicsit sablonosan fog hangzani, hogy nem szereti önmagát eléggé. Inkább úgy fogalmazok, hogy önmagával nem megfelelő a kapcsolata. Valahol útközben megfakult benne az életöröm, ellenáll az élet élvezetének, megtagadja önmagától az élet szeretetét. Vágyik rá, mégsem tudja befogadni. Hiába van a vér tele cukorral, a sejtek éheznek. Ez nagyon szép szimbolika. A bőségszaru teli, mégsem képes elvenni belőle, amire vágyik. Miért? Itt is igaz, hogy ahány ember, annyiféle történet. Sokaknál szeretteik elvesztése, halála az, ami miatt megkeseredik az élet. Másoknál szerelmi bánat, sérülések húzódnak a háttérben. Csalódások, szomorúság, fájdalmak és rengeteg elfojtott érzés. Utóbbi elsősorban a PCO-s nőknél – ami gyakran, társul az IR-hoz -, jelenik meg a petefészek cisztái formájában. Sokszor találkozunk fel nem dolgozott traumával, szerettek kitagadásával, kapcsolatok tisztázatlan megszűnésével, megbocsátásra való képtelenséggel, valamiféle életesemény elfogadásával kapcsolatos erős ellenállás jelenlétével. Annyi minden lehet, ami miatt az édes élet megkeseredik bennünk, ami miatt mélyen belül önmagunkat hibáztatjuk, okoljuk, amit nem tudunk feldolgozni és meghaladni önmagunkban, ami miatt önbecsülésünk, önmagunk értékességének tudata megcsorbul. A fokozott édességvággyal valójában azt a szeretetet kompenzáljuk, ami belül hiányzik. Nem szeretjük önmagunkat és így azt sem tudjuk elhinni, hogy mások szerethetnek. Nem fogadjuk el magunkat és nem hisszük, hogy mások elfogadhatnának. Törekszünk a tökéletességre, a lelkünket kitesszük másokért, miközben hibáinkat dugdosva önmagunkat háttérbe szorítjuk. Mélyen arra vágyunk, hogy szeressenek, ha már nekünk nem sikerül önmagunkkal így érezni. Csakhogy ez nem működik. Hiszen, ami benn, az kinn. Mások szeretete sosem fogja betölteni azt az űrt, ami bennünk tátongva arra vár, hogy mi magunk töltsük be azt. Saját magunk elfogadásával, megbecsülésével, hibáinkkal, személyiségünk minden árnyoldalával együtt is. A gyógykezelés három alappillére a megfelelő táplálkozás, a rendszeres mozgás és esetenként a gyógyszer. Nézzük, miben gátolja, és mire kényszeríti az IR azt, aki gyógyulni szeretne! Életmódváltás. Először is meg kell reformálnia a táplálkozását. Oda kell figyelnie arra mit, mikor és mennyit eszik, arra is, hogy naponta hányszor. Aztán erőt kell vennie magán és rendszeresen sportolni. Futás, biciklizés, legalább hetente három alkalommal, de még jobb, ha minden nap. Eddig csupa olyasmi, amit egy egészséges, önmagát becsülő ember alapból megtesz. Ha úgy vesszük, az IR rákényszerít arra, hogy az érintett többet és jobban törődjön önmagával, kiszorítsa az időt és pénzt önmagára. Meggátol abban, hogy elhanyagolja és háttérbe szorítsa önmagát. Ráadásul nem csak néhány hétig, hónapig, hanem egész hátralevő életében. Kénytelen lesz úgy figyelni magára, mintha az élete – és egyben ő maga is – érték lenne. Merthogy az is! Csak ő eddig nem ennek tudatában élt. Miért nem meglepő, hogy a legtöbben meddőséggel küzdve vagy egyéb betegségeikhez társulva szánják rá magukat az IR vizsgálatra, és éppen a vágyott gyermekáldás reményében válnak képessé a változásra. Aki pedig nem, az jó eséllyel átlép a cukorbetegség előszobájából annak szobájába. Az IR tehát esély arra, hogy az ember felébredjen észrevétlen önpusztításából és elinduljon az önbecsülés irányába. Ahogy több testi tünetünk is hasonló célt szolgál….

dr Hatalyák Krisztina