Implantáció

Az implantációs témakör első része:

Implantációs műtét

A műtét előtti tudnivalók

Az implantáció elektív (előre tervezett) műtét. Ez azt jelenti, hogy tervezetten, a megfelelő és szükséges előkészületek után, a megbeszélt időpontban végezhető, és semmiféle sürgető körülmény nem indokolja a mielőbbi elvégzését. A tervezésre és egyéb előkészületekre, kivizsgálásokra azért van szükség, mert ezzel biztosítható a beültetés sikerességi rátájának nagymértékű növelése.

Nézzük most pontról pontra, hogy milyen előzetes kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy a páciens az implantációra alkalmassá válhasson:

- elektív műtéti követelményeknek megfelelő jó általános egészségi állapot

- az állcsontok tekintetében megfelelő és elegendő csontkínálat és csontminőség

- a páciens kifejezett szándéka az implantációs fogpótlás megvalósítására

- megfelelő szájhigiéné, illetve ennek tudatos fenntartása

- a biztos tudat a tekintetben, hogy az implantációt követően az implantátumok felhasználásával megfelelő, stabil, és az implantációt megelőzőnél szignifikánsan jobb használati értékű fogpótlás készíthető el a páciens számára

- az állcsontok növekedése befejeződött

- műtéti beleegyező nyilatkozat elolvasása, aláírása.

Az implantációs műtétet megelőző vizsgálatok során egyeztetjük a pácienssel a műtéttel kapcsolatos tudnivalókat, és eldöntjük, hogy az adott foghiány pótlására hány darab, milyen típusú és hosszúságú implantátum beültetésére van szükség. Ha a páciens általános állapota azt szükségessé teszi, további vizsgálatokat határozunk el. Válaszolunk a felmerülő kérdésekre, tisztázzuk, hogy a gyógyulási időszakban, azaz az implantációs műtét és a fogpótlás elkészítése közötti időintervallumban kíván-e ideiglenes fogpótlást viselni a páciens. A műtéti terv birtokában pontos költségkalkulációt készítünk, és kitűzzük az implantáció időpontját.

A műtétnek megfelelő körülmények között kell történnie, hogy a sterilitás és az aszepszis biztosítható legyen. A műtét előtt a szájüreget fertőtlenítjük, illetve megkérjük a pácienst, hogy mosson fogat. Előzetes antibiotikum-szedésre általában nincs szükség, de előfordul, hogy javasoljuk. Az implantációs műtét után minden esetben antibiotikumot adunk.

Az implantációt általában helyi érzéstelenítésben végezzük. A megfelelő érzéstelenítőszer beadása után az érzéketlenség, a "zsibbadás" gyorsan beáll. A műtét ezen körülmények között fájdalommentesen végezhető.

Altatásban, intubációs narkózisban akkor végezzük az implantációt, ha az implantátumok behelyezéséhez a szájüregen kívülről, általában a csípőcsontból vett csontdarab beültetésére van szükség, mert a megfelelő csontkínálat csak így biztosítható. Az ilyen beavatkozásokat kórházi műtőben végezzük.

Az implantációs műtét kivitelezésének pontos részleteit talán felesleges lenne leírni. (A fogászati implantációról egy egyszerű magyarázó filmet tekinthet meg itt!) Néhány szóban összefoglalva, lépésről-lépésre így összegezhetjük:

- lágyrészek feltárása a csont eléréséhez

- vezetőcsatorna megfúrása - azaz egy vékony fúróval a csontba fúrunk, meghatározva ezzel az implantátum helyét, irányát és hosszát

- csontfészek kialakítása - azaz az implantátum vastagságának megfelelő csontfészek "kimarása" a csontból

- menetvágás a csontba -azaz az implantátum testén található menetes rész befogadására szolgáló forma kialakítása a csontüreg belfelszínén - már itt fontos megemlíteni, hogy az implantátumot nem ez a menetes rész tartja benn a későbbiekben, hanem az implantátum, és a csont között létrejövő igen szoros és erős összeköttetés. Ezt a munkafázist nem minden

implantátumfajtánál, és nem nem minden csonttípusnál alkalmazzuk.

- az implantátum behelyezése

- a lágyrészek zárása

A műtéti technika kétféle lehet: egy- és kétszakaszos. Talán elegendő, ha annyit említünk, hogy egyszakaszos a műtéti technika, ha az implantátumok a nyálkahártyát átfúrva, abból mintegy kiállva helyezkednek el. Kétszakaszos, ha az implantátumok teljes terjedelmükben az íny védelmében, az alá bevarrva gyógyulnak, és alakítják ki szoros kapcsolatukat a csonttal.

Ha a pótolni kívánt fog szempontjából közelítjük meg a kérdést, akkor alapvetően háromféle lehet az implantáció módszere:

- azonnali implantáció (immediate implantation): a fog eltávolításával egy időben alkalmazott beültetés

- késleltetett implantáció (delayed implantation): a fog eltávolítása után 4-8 héttel

- késői implantáció (late implantation): a fog elvesztése vagy eltávolítása után 3 hónappal, vagy később végzett implantáció

A megfelelő módszer kiválasztása az implantációt végző orvos feladata. A páciens az első konzultáció során megismerheti az alkalmazható módszerek előnyeit és hátrányait, és minden kérdést tisztázhat orvosával. A végső döntést azonban, hogy melyik módszer alkalmas egy adott esetben, csak az összes körülmény figyelembevételével, individuálisan kell meghozni. A megfelelő ismeretek birtokában az orvos van, ezért az alkalmazandó módszer kiválasztása az ő feladata, mint ahogy őt terheli a felelősség az implantáció sikerességéért is. (Erről később részletesen szót ejtünk.)

Az implantációhoz nem elégséges mennyiségű csontkínálat szükségessé teszi az implantációval egy időben, vagy az előtt történő csontpótlást. (Ennek külön részt szánok.)

A műtét után

Az implantáció után egy héttel eltávolítjuk a varratokat. A gyógyulási szakasz általában három hónapot vesz igénybe, ettől azonban eltérő is lehet. Ezen szakasz ideje alatt az implantátum felszínén található apró résekbe, mikropórusokba belenőnek a csontsejtek. Ezt a folyamatot osszeointegrációnak nevezzük. A folyamat befejeződése után válnak alkalmassá a beültetett implantátumok a teherviselésre. Könnyen belátható, hogy abban az esetben, ha például csontpótlás történt, vagy a páciens csontszerkezete nem a legmegfelelőbb, akkor hosszabb gyógyulási időre van szükség ahhoz, hogy az implantátumok hosszú élettartamát a korai terheléssel ne veszélyeztessük.

A csontosodás elősegítésére táplálék kiegészítők szedését szoktuk javasolni. Ha lehet természetes alapú készítményt szedjünk.

A gyógyulási idő letelte után az implantátumokat "felszabadítjuk", azaz az integrálódott implantátumba rögzítjük a fogpótlást majdan viselő műcsonkot. Ezen fog majd rögzülni a fogpótlás.

A második beavatkozás már nem minősíthető műtétnek, mert egy viszonylag egyszerű és gyors beavatkozásról van szó.

Az implantáció sikeressége

Az implantáció akkor nevezhető sikeresnek, ha nincs fájdalom, idegentest-érzés, nincs implantátum körüli gyulladás, az implantátum nem mozog, továbbá a röntgenfelvételen nem látható az implantátum körül csontfelritkulás. A sikeres implantáció kifejezés tehát nagy hangsúllyal a hosszú távú sikerességre vonatkozik. Ebből viszont következik, hogy a sikerességért egyrészt az implantációt végző orvos, másrészt az implantátumot viselő páciens tehet sokat.

Az implantációval foglalkozó szakirodalom, valamint saját méréseink is azt mutatják, hogy az implantátumok sikeressége 90 % feletti. A sikertelenség napjainkra minimálisra csökkent rátája tovább csökkenthető azáltal, hogy a sikertelenül beültetett implantátumok helyére - a szakmai szempontok figyelembevételével és annak függvényében - újabb implantációt végzünk. Mindezek alapján elmondható, hogy a sikertelen implantáció igen ritka.