IV. Fejezet
A nő

1. rész

A szaporodási szervek

Az átlagembernél a szaporodási szervek nincsenek már az <5 termé­szetes állapotukban, úgyhogy azt a területet természetellenes érzel­mek, izgalmak, hajlamok és érzések uralják, nem engednek mást, mint azt a téves és nagyon is végzetes nézetet felmerülni, miszerint a szapo­rodási szervek az érzéki vágyak kielégítésére volnának rendeltetve. A természet minden magasabb fejlődésfokon magasabb törvényeket követ és mindennek, ami csak a magasabb fokon áll, becsülni kell az e fokon érvényes törvényeket, különben az a természettől egyidejűleg egy alantasabb fokozatra lesz visszavonva.

Az emberig a természet mindent előhoz, ami csak kitermelhető, és ahol csak egy létrehozás lehetséges. O nem kérdezősködik minőség vagy jóság felől, és azután nem tudakozódik, hogy vajon az egyik te­remtmény ellensége-e a másiknak, mert ő csak az ő törvényéhez tartja magát. Ezért a természetnek nem minden terméke alkalmas újjátevés- re vagy a fejlődés elősegítésére. Ami erre nem alkalmas, az egyszerű­en ismét széthull az ő alkatrészeire. Csak a legjobb magvak, csak a legjobb állat ifjak egyesítik magukban mindazon erőket és anyagokat, melyek az ő fajtájuk magasabbra tenyésztését szolgálják.

Eközben a természetben semmi sem megy kárba. Ami nem alkal­mas a fajta magasabbra tenyésztésére, az használható még más célra. Ha nem is minden mag használható vetőmagnak, mégis az egészen alkalmas táplálkozási vagy abrakoltatási célra. Ha egy állat nékem nem alkalmas a nemesítésre, akkor az még mindig szolgálhat nékem, mint igás vagy más húzóállat. Ezért a bölcs tenyésztő elkülöníti a magvakat, vagy az állatokat és a szaporodásra kiválasztottakat a leggondosabban kezeli, külön meghatározott eszközökkel és kipróbált metódusokkal.

Tehát az ember egészen jól ismeri a nemes tenyésztési törvényeket és alkalmazza is azokat jó eredménnyel növényeknél és állatoknál. Amint azonban az ő ismereteit, az ő saját emberi természetére kellene alkalmazza, egyszerűen csődöt mond az ő gondolkodási képessége.

Ennek aztán meg is felel az embertenyésztés eredménye és az előre kiszámítható, hogy az miként fog végződni, hacsak végül az önismeret az embereket át nem hatja.

A társadalom és a törvényhozás az újabb időkben tesznek ugyan hatalmas erőfeszítéseket arra, hogy e területen egy javulási átalakulást hozzanak létre, azonban az összes fáradozások eredménye igen gyen­ge. Végül aztán nem is marad más hátra, mint hogy minden egyes személy maga veszi önnön magát a kezébe, magát megműveli, kimű­veli, átdolgozza, nemesíti, feltenyészti, újjáalakítja, újjászüli, ha ő azt akarja, hogy néki jobb dolga legyen, felismerőbb legyen és ebben az életben nagyobb nyereséget érjen el, mint azelőtt. A társadalom és a törvényhozás egy bizonyos fokig tudnak ugyan segíteni és előrevinni, azonban a megmentő, a megváltó cselekvést minden egyes egyénnek magának kell végbevinnie.

Ezt mindegyik emberiség-megváltó iparkodott az ő korszakában megmagyarázni. Az Üdvözítő is érthetővé akarta ezt tenni az ő kortár­sai előtt, miszerint minden egyes embernek egyedül önmagáért újjá kell lennie, vagy újjá kell születnie, hogy az átszellemülés, vagyis a nö­vekvő felismerés által a szenvedélyek mocsarából kímentődjék, amely­be őt a tudatlanság taszította. Ezért ő maga is alávetette magát a vízzel való keresztelésnek, mely a testi tisztulás és felvilágosítás jelképzése és hozzáfűzte a tűzkeresztség tanát, mely az újjászületéshez vagy neme- sedéshez vezet.

Mihelyt az ember elkezd nagyobb megértés és magasabb felismerés után kutatni, az, világossá lesz előtte, hogy a szaporodási szervek leg­elsősorban néki magának szolgálnak 3 igen fontos célra:

1.     ) a test felépítésére egészen az érettségig,

2.    ) a testben való kiegyenlítésre a tökéletes nőiség vagy férfiség ál­lapotáig,

3.    ) a megújulásra állandó előhaladásban, vagyis tehát az újjászüle­tésre.

Mindazt, ami az embernek szükséges a 3 cél elérésére, magával hozza a születéskor. Mert minden ember az ő születésekor birtokolja az összes elemeket és erőket elegendőképpen arra, hogy ő éretté le­gyen, és magát tökéletesítse és így a gyermekkorból az ifjúkorba s

aztán a férfi-, és nőkorba belenőjön, és mindent élvezzen, amit a földi élet az embernek elébe tár.

Minden egyes ember szaporodási mirigyeiben minden bennfoglalta- tik, ami csak szükséges ahhoz, hogy ő magát felépítse, kiegészítse, megújítsa, avagy az újjászületés által fokról-fokra felfelé haladjon a tökéletes férfiasságig vagy nőiességig, hogy azáltal eme fokozaton férfi és nő között még tökéletesebb kiegyensúlyozottság létesülhessen, ami lehetővé teszi azt, hogy az örökös ismétlődések helyett állandóan em- bernemesedés történhessen.

Egyetlen ember sincs arra kárhoztatva, hogy elhervadjon, és élénk testtel elhalálozzon, hanem mindenkiben magában megvan az erő és hatalom ahhoz, hogy az emberiség szerint meghatározott időhosszú­ságot megtarthassa. Nékünk 150 év szükséges ahhoz, hogy mi a Föl­dön egészen teljesíthessük a mi feladatunkat. Senkinek sem kellene közülünk a 100. év előtt kimúlnia, hacsak oly törvények nem lépnek közbe, melyeknek az ember nincs eléggé tudatában, úgyhogy azon esetben az életfonálnak rövidebbre kellett vágathatnia. De mint gyer­mekek, ifjak, fiatal lányok, úgy távozni e világból nem természettől való dolog és az ember természetében nincs is megindokolva. Még ha az embernek már csak bőre és csontja van, a test úgyszólván egészen ki van rablógazdálkodtatva, az mégis ismét felépíthető, mert legalábbis egy része az életnedveknek a szaporodási mirigyekben még tevékeny, amíg az ember él.

Nos azonban, az mégsem szükséges, hogy egészen ledaráltassuk magunkat, s hogy aztán fáradtsággal és ínséggel ismét előrejussunk. Ugyanis az elv érvényes ránk nézve a züllöttség kisebb fokán is: mi felemelhetjük, megújíthatjuk magunkat, az újjászületés állapotába jut­hatunk az által, hogy a szaporodási mirigyekben működő sejt­intelligenciáknak vagy szellemi erőknek alkalmat adjunk a test anyagá­nak a természet törvényei szerint való újra felépítésére, avagy úgyszól­ván egy új világ teremtésére. Ezen intelligenciáknak meg van a hajtó­erejük a magasabbra való fejlődés bevezetésére. Mihelyt a hajtóerőt támogatjuk, akkor az életnedvek, vagyis a szaporodási mirigyek szek­réciói a finoman organizált emberi test által éterizálódnak, úgyhogy ez a test egy finomabb kötőszövetet épít fel, mely egész alapjában külön­bözik attól, amit nékünk természetanyánk juttatott.

Mihelyt a szaporodási mirigyek szervintelligenciája a test felépítését és érettségét elérte, akkor mindjárt elkezdődik a regenerációs vagy újjászületési folyamat, mely belsőleg megy végbe éppen úgy, mint az előzetes testi születés. Csak egy lényeges különbség van a testi és az újjászületés között.

A materiéi -állati test születése általunk nem tudottan és az egyesülő és összpontosuló természeterők kollektív törvénye szerint megy végbe, melynél az élő anya testi állapota az ő összes sajátságaival és gondolat- irányaival gyakorolt döntő befolyást az elemi és a földanyagok átalakí­tásában. Az eredmény tehát, vagyis az ember-gyermek születése, ama körülményeken és állapotokon épül fel, melyeket az anya tudva vagy tudatlanul s részben az atya ideái által befolyásolva a gyermekélet anyagi létrejöttéhez magadott.

Hogy az ember a születés előtti befolyásoktól megszabaduljon, ez képezi az ő gondolkozását és igyekvését a felépítés és kiegyenlítés idején, amíg ő ezt a célt eléri, éspedig akkor, ha az újjászületés állapo­tába jut. Ennél a születés előtti természetfolyamattal teljesen ellentét­ben egy csupán egyéni újjáteremtésről van szó, amelynél az anya és az atya gondolatmenetének nincs semmi helye. Az újjászületés állapotá­ban az ember egy teljesen önmagában polarizált lény, akinek a gondo­latmenete, érzékvilága és testi ereje egy egységes központ, az Indivi­dualitás körül összpontosul, mely Individualitás a szellem, lélek- és érzülék állapot által adja tudtul magát minekünk.

Az individuális újjáteremtés céljából az Individualitás a szaporodási mirigyek szervintelligenciáját úgy irányítja, hogy az először a legjobban fejlett szerveket építi újjá, ez pedig, intellektuelnél a tüdő, spirituelnél a vesék, materiénél a máj. Innen kiindulva halad ez lépésről-lépésre to­vább, míg az egész test úján felépül. Ez aztán teljesen különbözik az örökölt és a születéselőtti meneten átjutott testtől, amennyiben a régi korlátolt sejtélete a földi vagy földtalaj anyagoknak lassanként pótolva lesz egy újszerű sejtélettel éspedig a vér kibővült magnetikus mezejé­ben létező új étheranyagok segítségével. Újjászülötté lenni tehát annyi, mint a föld szülött test sejtéletét a benső felépítési- és kiegyenlítési folyamatok közvetítésével átszellemíteni.

Minél természetesebb a felépítés egészen az érésig, minél tökélete­sebb a benső kiegyenlítés a férfi- vagy nő-korban, annál inkább ren­delkezésre állnak a magnetizmus és elektrizmus ős erői, annál nyilván-

valóbbak és nagyszerűbbek az újjászületési állapotnak a hatásai vagy kinyilatkoztatásai, annál tisztábbak, nemesebbek és teremtőibbek a két nem között való vonatkozások. Ha aztán az élet továbbadásáról van szó, akkor az ilyen atyák és anyák a legtökéletesebbet hozzák nap­fényre, ami csak lehetséges, úgyhogy az újszülött gyermek minden képességgel el van látva, ami csak elgondolható és azon túl még oly ismeretekkel, melyek felől a szülők egyáltalán nem bírtak tudomással.

Az újjászületés állapotában aztán a test azzá lesz, amit a régi idők bölcsei „szellemi testinek neveztek, és amiről minden időkben egé­szen a mai napig oly sokat beszéltek, nyilván azért, mivel minden em­ber törekszik erre a szellemi testre, még ha legtöbbször öntudatlanul is. Az újabb időben azonban teljesen megfeledkeztek arról, miszerint az a szellemi test csak a mi velünk született testünknek egy bizonyos állapota, amit azonban nem lehet elérni ezen tárgy felett való theoretizálással.

A filozófiának és az exakt tudománynak sok híres férfije felismerte ezt egész pontosan és neki is láttak a munkának kereséssel és kutatás­sal, vizsgálgatással és próbálgatásokkal. Azonban csődöt mondottak és tovább is sikertelenség lesz osztályrészük mindaddig, míg csak materiéi, objektív gondolkozás irányítja az ő tanulmányaikat és kísérle­tezéseiket eme magasabb óhaj helyett, hogy megtalálják és felkutassák azt az utat, miként tud az ember az ő alantas természetének összes izgalmaiból és hajlamaiból kinőni, s az ő szellemi képességeit miként tudja jobban kifejteni.

80

Mazdaznan - Újjászületéstan

1

Tudományosan képzett vagy sem az illető, mindenkinek saját ma­gán kell az újjászületés törvényeit tanulmányozni s az ő testlényének csodás életökonómiája felől tudomást szerezni, hogy így végül itt-ott egyesek s később mind többen és többen fellépjenek olyanok, kik az ő személyükkel bizonyságot tegyenek az üdvözítő mellett, aki pedig mondá: „Nektek újjá kell születni vízből és szellemből!". Az Isten szel­leme egy tudományos szellem, aki itt mindenen átlát és megdiagnosz­tizálja az összes fogyatékosságokat, de minden szert is ismer, minden szétszakadjak és összetöröttnek, minden törékenynek és minden elválasztottak az összeillesztésére éspedig oly tökéletességgel, hogy abban a legkisebb hézag sem ismerhető fel. Mert az rendelkezik az életvize csodaitalával.

2. rész

A nő szellemi érdeklődése

A születés előtti vagy terhességi időben a szaporodási szervek fej­lődnek ki legutoljára, ezért születéskor azok a leggyengébb szervek. Már ebből is az következik, hogy azoknak még növekedésen, még felépítésen kell átmenniük, mielőtt azok az ő különös sajátságaikat érvényre juttatnák, és aztán még nagyobbat művelhetnének.

A szaporodási vagy csíramirigyek rendszere az egész test összes mi­rigyrendszerének a csúcsosodása, tehát a többi mirigyrendszerek ter­mékeinek vagy szekrécióinak a közvetítésével lassanként épül az fel. Állandóan bizonyos kapcsolatban áll az összes mirigyrendszerekkel és az ő idejében, vagyis mikor az érést elérte és a kiegyenlítési s újjászüle- tési folyamatok elkezdődnek, akkor a többi összes mirigyrendszerek­nek állandóan finomabb és több éteranyagot juttat, úgyhogy az összes rendszerek ismét képesítve vannak arra, hogy a csíramirigy- rendszernek finomabb anyagokat szállítsanak. Ez a nemesítési körfo­lyamat állandóan végbemegy az egész élet alatt, amíg csak a természet az ő törvényszerű működésében gátolva nincs.

Ennyiben semmi jelentősebb különbség nincsen a nő és a férfi sza­porodási szervei között. Alapjában véve a jelenlévő anatómiai különb­ség is csak helyi természetű, amennyiben a nőnél a szaporodási szer­vek belsőleg s a férfinél belsőleg és részben külsőleg fekszenek. Ezt azonnal megtudja az ember, amint a női hüvelyt a férfitaggal (hírnvesz- sző), a petefészket a herékkel s ondóhólyaggal, a női petevezetőket a férfi ondó-zsinórral, a mehet a férfi prosztatájával összehasonlítja, és a rokonvonatkozásokat megfigyeli, melyek azok között fennállnak.

Ezáltal kinyilvánul az is, miszerint a nő belsőleg fekvő szervei gyor­sabban fejlődnek a rejtettség és elzártság védelme alatt, amellett azon­ban gyöngébbek maradnak, és megbetegedéseknek könnyebben ki vannak téve, míg a férfinek külsőleg fekvő szervei levegő és világosság által edzve vannak, tehát nem oly könnyen betegszenek meg, amellett azonban több idő szükséges a teljes kifejlődésükhöz. Ez a tisztán helyi természetű különbség mindig azzal a jelentős következménnyel jár, miszerint a nő szaporodási szervei már az ő 2o. évével elérik a teljes nagyságukat és működési képességüket, míg a férfi szervei ehhez ép­pen a kétszeres időmennyiséget igénylik, tehát amíg a férfi az ő 4o. életévét elérte.

81

Mazdaznan - Újjászületéstan

Ez az oka annak, hogy a férfiak nők jelenlétében bizonytalanul és szégyenlősen érzik magukat. Azonban semmi alapja nincs annak, hogy a szégyenlősség eme érzetét felmerülni engedjük, mivel mindkét nem ugyanazon eredetű és ugyanolyan testépítéssel rendelkezik. Mindkét nem egyformán magában birtokolja a végtelenséget vagy Abbát, csak a férfi a végtelenség kifejezését és a nő a végtelenség be­hatását ábrázolja, innen van a férfiúi kifejezéserő és a női behatóké­pesség. A továbbiakban aztán természetesen kimutatkozik az, misze­rint valami jelentősebbel rendelkezik a nő a férfival szemben. A férfi­nek csak az a képessége van, hogy magát kifejezze, míg a nő kettős sajátsággal rendelkezik: behatást nyerni és kifejezést adni. Ezen utóbbi sajátságot ő akkor nyilvánítja ki, amikor anyává lesz, és aztán napfény­re juttatja az ő új működéskörén belül a férfi-atyai sajátságokat, mérsé­kelve az ő női-anyai lénye által.

A nő ismét tudatára kell jusson az ő lényének, mely az ő szaporo­dási szerveiben van lehorgonyozva, és melyeknek állapotától az ő lé­nye függ. Mivel ő a korlátoltabb férfiúi formával szemben a természet­nek legtökéletesebb jelensége, vagy kinyilatkozása és mivel hivatva van arra, hogy új és kiterjedtebb életnek legyen az adományozója, így te­hát nem lehet az ő számára az elhatározva, hogy ő szenvedjen, vagy elsenyvedjen. O az élő Istennek a temploma, kinek szekrénye előtt az emberiség az ő hódolatait kell bemutassa és az ő oltára előtt az embe­riség gyermeki ártatlansággal kell leboruljon. Együgyűségben hallgas­suk mí a nő megnyilatkozásait, intelmeit, oktatásait és tanácsait. Mert ő az emberiség anyja és tudva vagy tudatlanul az ő szeretete és az ő gondossága minket illet mindnyájunkat, kiket a nő, mint az anya az ő gyermekeit úgy tekint.

A nőnek meg kell tanulnia önmagát és az ő testét ismét megérteni, ha ő végre el akarja azt érni, hogy ő többé ne legyen félreértve, hely­telenül kezelve és kihasználva. Hogy ez irányban minden hibák dacára még nem merültünk el, azt csak a nő és anya végtelen szeretetének, az ő természetes életerejének, megadottságának, áldozatkészségének és akaraterejének köszönhetjük. Azonban most már nem szabad an­nak szóba jönni, hogy magunkat éppen csak az elmerüléstől megóv­juk, hanem most már számunkra az kell, fontos legyen, hogy egy ne­mesebb és tökéletesebb nemzedék jöjjön elő, mely nincs többé meg-

 

Mazdaznan - Újjászületéstan

terhelve a múltból való nő meg nem értésének, helytelen bánásmódjá­nak és kizsákmányolásának a következményeivel.

Ezért a nő fel kell, hogy hagyjon azzal, hogy magát kihasználni, helytelenül kezelni és elnyomni hagyja. Az ő két szép erénye, a szere­tet és az áldozatkészség a kimerültségig és feláldozottságig fokozódtak, mivel ő hagyta az ő állását, mint a népnek és az emberiségnek az any­ja szemeláttára veszendőbe menni és hagyta magát lealacsonyítani. Nos hát, mihelyt ő a haladás első princípiumához, az önbecsüléshez és önfenntartáshoz visszatér, hamarosan ismét el fogja érni a nő tisztelé­sét a lebecsülés és nyomor helyett.

Az igazi szeretet nem áldozza fel magát, hanem csak a teremtői hajtóerőt ébreszti fel a másikban. Ha a nő ezt eléri, akkor ő oly nagy­fokú harmonikus kapcsolatot teremt, hogy fény és tündöklés keletkez­nek ragyogóbban, mint a nap fénye. Mi hozhatunk áldozatot anélkül, hogy sajátmagunkat feláldoznánk, mi szerethetünk anélkül, hogy a forrás sajátmagunkban kiapadjon, ha mi a mi szeretetünk sugarait mások útjaira vetítjük. Ha azonban mi úgy szeretünk, hogy mi annál kimerülünk, akkor mi a mi szeretetünk forrását magunk kiapasztjuk, és ha mi magunkat feláldozzuk, akkor mi megfosztjuk magunkat az ön­rendeltetés erejétől, a leigázottság átkosságának vetjük alá magunkat és megszámlálhatatlan szenvedéssel, megaláztatással és lealacsonyítás- sal terheljük meg magunkat.

Végül, még ha egyelőre csak egyenként is, öntudatra ébred a nő. Miután ő kimondhatatlanul sokat szenvedett és az emberiség szenvedő oldalát megpillantotta, miután a mi fejünk a mellünkre hajlott és a nő, meglátta, miként pöffeszkedik az igazságtalanság és az elfajultság és az ő számára már semmi sem maradt megtakarítva, noha ő, a nő mind­untalan mondá: „Abba bocsáss meg nékik, hiszen ők nem tudják, mit cselekszenek". A nő már közel van ahhoz, hogy a szót kimondja: „El­végeztetett!" és mi sejtjük azt, miszerint akkor földrengés áll elő, nehéz felhők tornyosulnak és az elemek mindent egy puszta káosszá fognak átváltoztatni. Akkor aztán a mi tévhitünk sírjából, az összes szenvedé­sekből felemelkedik a tökéletes ember az Ő fönségében, szülve attól az anyától, aki az ő végtelen isteni lényének, tudatában van.

Mihelyt a nő önmagának tudatában van, akkor ő felemelkedik az ő egész nagyságában, nem azért, hogy harcot indítson a férfivel szem­ben, vagy hogy bosszút álljon, hanem hogy a férfit figyelmeztesse kö-

terhelve a múltból való nő meg nem értésének, helytelen bánásmódjá­nak és kizsákmányolásának a következményeivel.

Ezért a nő fel kell, hogy hagyjon azzal, hogy magát kihasználni, helytelenül kezelni és elnyomni hagyja. Az ő két szép erénye, a szere­tet és az áldozatkészség a kimerültségig és feláldozottságig fokozódtak, mivel ő hagyta az ő állását, mint a népnek és az emberiségnek az any­ja szemeláttára veszendőbe menni és hagyta magát lealacsonyítani. Nos hát, mihelyt ő a haladás első princípiumához, az önbecsüléshez és önfenntartáshoz visszatér, hamarosan ismét el fogja érni a nő tisztelé­sét a lebecsülés és nyomor helyett.

Az igazi szeretet nem áldozza fel magát, hanem csak a teremtői hajtóerőt ébreszti fel a másikban. Ha a nő ezt eléri, akkor ő oly nagy­fokú harmonikus kapcsolatot teremt, hogy fény és tündöklés keletkez­nek ragyogóbban, mint a nap fénye. Mi hozhatunk áldozatot anélkül, hogy sajátmagunkat feláldoznánk, mi szerethetünk anélkül, hogy a forrás sajátmagunkban kiapadjon, ha mi a mi szeretetünk sugarait mások útjaira vetítjük. Ha azonban mi úgy szeretünk, hogy mi annál kimerülünk, akkor mi a mi szeretetünk forrását magunk kiapasztjuk, és ha mi magunkat feláldozzuk, akkor mi megfosztjuk magunkat az ön­rendeltetés erejétől, a leigázottság átkosságának vetjük alá magunkat és megszámlálhatatlan szenvedéssel, megaláztatással és lealacsonyítás- sal terheljük meg magunkat.

Végül, még ha egyelőre csak egyenként is, öntudatra ébred a nő. Miután ő kimondhatatlanul sokat szenvedett és az emberiség szenvedő oldalát megpillantotta, miután a mi fejünk a mellünkre hajlott és a nő, meglátta, miként pöffeszkedik az igazságtalanság és az elfajultság és az ő számára már semmi sem maradt megtakarítva, noha ő, a nő mind­untalan mondá: „Abba bocsáss meg nékik, hiszen ők nem tudják, mit cselekszenek". A nő már közel van ahhoz, hogy a szót kimondja: „El­végeztetett!" és mi sejtjük azt, miszerint akkor földrengés áll elő, nehéz felhők tornyosulnak és az elemek mindent egy puszta káosszá fognak átváltoztatni. Akkor aztán a mi tévhitünk sírjából, az összes szenvedé­sekből felemelkedik a tökéletes ember az Ő fönségében, szülve attól az anyától, aki az ő végtelen isteni lényének, tudatában van.

Mihelyt a nő önmagának tudatában van, akkor ő felemelkedik az ő egész nagyságában, nem azért, hogy harcot indítson a férfivel szem­ben, vagy hogy bosszút álljon, hanem hogy a férfit figyelmeztesse kö-

telességére a nővel és az egész emberiséggel szemben. Akkor férfi és nő elfoglalják az ő igazi, a természettől rendelt állásukat, s egyenlőség és igazság uralkodnak mindörökre. A nő van arra hivatva, hogy az életrejtvényt úgy a maga, mint a jövő nemzedék számára megoldja. Ezért a nőnek kell a kezdetet megcselekedni, és a férfinek a helyes életutat megmutatni.

A nő teheti is azt. Mert ő egyáltalán nem a negatív rész s a férfi a pozitív, a no nem a szubjektív rész s a férfiú az objektív, s a no nem a gyöngébb fél s a férfi az erősebb. A tapasztalat mindenütt egy jobb felől oktat ki minket. A nő több idegerővel rendelkezik, több kitartás­sal, kedvvel, türelemmel és reménnyel, a nő több fájdalmat és szenve­dést bír el, mint a férfi. Ha a férfi egyszer megbetegszik, akkor ő mo­gorva, izgult, kedvetlen s reménytelen, ha a nő szeretetteljes kezei őt nem ápolnák, és őt bátorító szavakkal nem vigasztalnák, úgy ő való­ban kiadná a lelkét. Ha a nő erényei nem is jutnak mindig kifejezésre, úgy annak nem ő az oka, ellenkezőleg, a nőt csodálni kell, hogy ő minden teher és szenvedés dacára is még mindig reménydús, szívósan kitart, hősiesen küzd, és az ő természetes eszét megőrzi minden iránt, ami neki segíthet az ő célja elérésében.

Az idő itt van már, amidőn a nő szellemi érdeklődése ismét feléb­red, hogy ő magasabbra emelkedjék. Pedig a magasabb szellemi ér­deklődés a legjelentősebb feltétele minden újjászületés-ápolás eredmé­nyének. Ezután a testi érdeklődés önként felébred, mivel akkor a nő belátja azt, miszerint az egész újjászületési ápolásnak a testben kell lejátszódnia, mivel csak a test születhetik újjá.

3. rész

A nő testi érdeklődése

A nőnek egészen pontosan ismernie kell az ő testét és azon folya­matokat, mik abban lejátszódnak, ha ő az önellenőrzést ismét el akarja nyerni és meg akarja tartani. A nő a természetnek legfőbb és legtöké­letesebb terméke, amiként az már a Genezis teremtési drámájában Adám és Éva által meg kellene, legyen mutatva. Ezért éppen ő, a nő, fokozott mértékben arra van utasítva, hogy a természettel harmóniá­ban éljen, vagyis hogy a természet ritmusához illeszkedjék, és ezáltal magáévá tegye mindazon előnyöket, miket a Természetanya néki nyújthat.

Ebből önként az következik, miszerint néki meg kell ismerkednie a Föld, a Hold és a Nap törvényeivel, melyek egy kölcsönös erőkicseré- lődési viszonyban állnak, úgyhogy a Föld és az őbelőle növekedett emberiség néha elfogadó, néha pedig, adakozó állapotban található. Ha mi ellentétbe kerülünk a Földnek eme törvényeivel, úgy mi felizgat­juk magunkat, és erőt veszítünk. Telt hold idején több élet van a ter­mészetben, mint újholdkor, nyáron több mint télen. Minden látszólag csendes időben elkészítődik csírájában a közelgő mozgalmas idő és ebből az állandó változatból születik az élet újjá.

Amint a nő az érettséget elérte, hónapról hónapra egy megújulást észlel magán, ha ő a természettel összhangban áll. Újhold ideién vagy a bal, vagy a jobb petefészekből kiválik egy pete, ami a havi tisztulás kezdetét jelenti. Mintegy 9 órával előbb a petevezető (méhkürt) meg­duzzad. ez érezhetően egy belső folyásfélét ad tudtul, és bizonyos idő múlva egy zavaros, tapadós nyákszerű massza küszöbölődik ki, mely a méhen át természetes úton távozik, ha a szervek rendben vannak. Ez a folyamat tisztítja a petevezetőt, s a méhet és azt úgyszólván előkészí­ti a várandó vendégnek befogadására, vagyis a kis petének, mely a petefészekről levált.

Az érendő pete a leválásnál az őt környező zsákocska burkolatát szétfeszíti és kilép a szabad has űrbe némi nyákkal körülvéve és kevés vérrel, mely a megrepedt váredényekből kivált. A pete vezető, mely mintegy csövet képez, a méh alapján (fenék) torkollik be, a másik vége pedig, a petefészek közelében rojtozott tölcsérhez hasonlóan helyező­dik el. A tölcsér az 6 rostjaival (csilló-) magába szívja a szabaddá lett petét és továbbítja önmagán át, míg az a méhben megtelepszik. A pete leválása és a méhbe vándorlása a petevezetőn át természetes viszonyok mellett nem tart tovább, mint 1 éjszaka, vagy 4-8 óra.

A méh nyálkahártyáiban a pete könnyen talál megállapodásra, a méh alapján, egy kedvező helyen megtelepszik, és számos gyökérsze­rű nyúlványt bocsát ki magából belé a méh nyálkahártyáiba. Mialatt ez végbemegy, kiváltódik a nyálkás-véres massza, mely a petével együtt a petevezetőn át a méhbe vándorolva odajutott és természetes úton ki­küszöbölődik. Ez a kiválasztódás mindazzal együtt, amit még a méh nyálkahártyák hozzáadnak, nem tesz ki többet természetes körülmé­nyek között, mint kb. 15 grammot, vagy egy telt dióhéjnyit és ez az egész, amit a nőnek a havi tisztulás alkalmával veszíteni kellene.

A begyökerezett pete tüstént egy igen élénk növekedést fejt ki a méh nyálkahártyáiban, úgy miként egy növény, mely leveleket hajt, virágokat hoz, és gyümölcsöket érlel, miközben különféle szekréciók keletkeznek, melyek az újjászületés folyamatában a legnagyobb fontos­sággal bírnak. Ez a növekvés minden nőnél különböző hosszú ideig tart, elkezdődik legkorábban a 2. napon a tisztulás kezdetétől számítva és végződik a 13. és 15. nap között. Mihelyt a növekvés lezáródott, a pete mintegy borsónyi nagyságban elhagyja a szerveket, és rendszerint vize lés alkalmával ürül ki. így minden nő könnyen megállapíthatja az ő megfigyelése által azt, hogy hány napig szokott a pete nála. a méhben tartózkodni. Ez pedig, rendkívül fontos, hagy ő pontosan tudja azt, mível az ő ápolását és egyéb viselkedését is aszerint kell rendezze.

Ez a folyamat ismétlődik hónapról-hónapra, miután a nőnél az érés már bekövetkezett, éspedig egyik petefészek után a másikkal felváltva és annak sohasem kellene kimaradnia, sem megszűnnie, amíg csak a nő él. Igen nagy tévedés azt hinni, miszerint a nőnek el kell érnie a félelmetes „változási éveket'⁴ és hogy bizonyos korban a tisztulásnak el kell múlnia és ezzel együtt a szaporodási képességnek. Ha a tisztulás kimarad, vagy egészen elmúlik, kivéve a fogamzás esetét, úgy az bár­mely korban egy természetellenes jelenség, melynek abban van az oka, és semmi másban, hogy bizonyos természettörvények meg lettek sértve. Éppen legfőbb ideje annak, hogy a nő ettől a tévedéstől meg­szabadítsa magát, mely már csaknem egy tudományos dogmává fajult, mely az egész női nemre ráerőszakolja azt a szuggesztiót, miszerint a változási évek valami „elkerülhetetlen*¹ dolog volna, sőt hogy az egész „természetes⁴¹ valami, úgyhogy a nő már még csak kísérletet sem tesz arra, hogy ettől a halálozástól az ő élő testében megszabaduljon.

A havi tisztulás elengedhetetlenül szükséges a no megfiatalodásá­hoz és újjászületéséhez és az eltart rendszerint a valóban természettel összhangban élő nőnél egészen a halálig. Amint az végleg elmarad, akkor vége a megifjodásnak és újjászületésnek. Akkor már a nő nem önmaga többé, nem mutatja fel többé az igazi nőnek ugyanazt a szere­tetek tetterejét, eredetiségét, lelkesültséget és teremtőerejét. Akkor aztán a Végtelen és az Isteni nem nyilvánul már meg őbenne, új te­remtésekben, hanem arra kell korlátozódnia, hogy a meglévő szellemi és testi állapotot fenntartsa, ami azonban csak részben lehetséges, úgyhogy a szellemi és testi hátraments elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Ha a nőnek több vérvesztesége van az ő tisztulásakor, mint egy telt dióhéjnyi, úgy az egy természetellenes állapot, amin semmit sem vál­toztat az, miszerint az manapság annyira el van terjedve általánosság­ban, hogy a természetes állapot csaknem ismeretlen. Az elsavasodott vér porhanyóvá, és törékennyé teszi a véredények falzatát, különösen a méhben, amelyben tisztulás idején több vér áramlik, mint máskor. Mert úgyszólván a vér készíti elő a talajt a pete növekedésére, midőn az a méhben megtelepszik. Az egészséges véredények a növekedett vérnyomást és véráramot egészen jól kibírják, ha azonban a savaso- dott vér által porhanyóvá, és törékennyé válnak, akkor megrepednek a növekvő vérnyomás által.

Ilyen állapotot nem szabad semmi körülmények között sem meg­tűrni, mivel különben eltekintve a vérveszteségtől a pete a méhben nem tud eléggé mélyen, vagy talán egyáltalán nem. tud gyökeret verni, úgyhogy idő előtt ki lesz úsztatva és a kár kettőzött, egyrészt a na­gyobb vérveszteség következtében, másrészt a megújító elemek kiesé­se által, mely elemek a pete növekvése, jobban mondva gyümölcsöző- sége által a testnek javára kellene, szolgáljanak.

Ha a méh nyálkahártyáinak ezek a természetellenes vérzései a 3. napon nem múlnak el, akkor az egy parancsolat, miszerint a vérzést csillapítani, megszűntetni keli éspedig parancsolata az önfenntartásnak és az általános elerőtlenedés elkerülésének. Erre a legegyszerűbb és általánosan ismert házi szer: 1 liter erős forró sós vízzel a hüvelyt kiöb­líteni. Hogy az elerőtlenedés érzését megszüntessük, jót tesz 2 órán­ként 1 csésze fahéj teát inni fahéj rudakból készítve. Ezt az állapotot tartósan a rendes mederbe terelnie azonban csak azáltal lehet, hogy a no tiszta életszokásokat tart be minden tekintetben, különösen a táp­lálkozásban, úgyhogy az ő vére ne savasodjon el.

Ott, hol a petefészken az érett pete levált és a peteburkot megre- pesztette, egy kis mélyedés keletkezik, mely rövid idő alatt egy finom véredényes idegekből álló gombolyaggal telítődik ki. Ezek juttatják a sárga vagy aranytestecskéket a luteint a vér és idegpályákba, mely luteint a petefészek választja ki a megrepedési helyen. Csak mintegy a 6. napon a tisztulás kezdetétől számítva kezdődik el a lutein képződés, mivel akkor már a pete a méhbe teljesen begyökerezett és készen áll arra, hogy az ő növekvés! (gyümölcsözési) folyamatát kifejtse. A lutein oly finom elemalkatrészeket és földanyagokat juttat a test vér-, és

idegpályáiba, amilyenek azelőtt még nem valának jelen, tehát egye- nest a táptalajt készíti elő a méhben növekvő pete számára, hogy ez által hónapról-hónapra egy növekvő aratás testileg és szellemileg elér­hető legyen.

Ha a petefészkeket mindkét oldalról kioperálták, akkor természete­sen többé nem tud pete képződni és leválni, így tehát lutein sem ter­melődik többé. Azonban még akkor sem szabad a nőnek kedvét vesz­tenie. Jót tesz az, ha akkor periodikus időszakonként minden 4 és fél órában fél liter forró tejet iszik némi mézzel, és 1 kávéskanál őrölt mandulával vegyítve. Egyébként táplálékul szolgál néki mindenféle zöldség, búzakorpa, zabpehely, de semmilyen gyümölcs. Általános ápolásként gyakorta dörzsölje be az Ő oldalait mandulaolajjal, ellenben forró borogatásokat ne végezzen.

Hogy a test számára a lutein minő fontossággal bír, még jobban fel­fogjuk akkor, ha meggondoljuk azt, miszerint az, 9 hónapon át, kép­ződik fogamzás esetében. Ha nincs jelen fogamzás, akkor az a tisztulás kezdetétől számítva mintegy a 6. naptól kezdve fejlődik, a 12. napon eléri a tetőfokot és a 13. naptól mintegy a 2o napig lassanként csök­ken. A lutein -fejlődés ezen idejébe esik a növekvő holddal együtt a szellemi és testi működőképesség tetőfoka is, a nőnek az igazi fő-ideje, menyegzője, míg ő az ő újholdjának, vagyis a tisztulás kezdetének ide­jén az ő szellemi és testi mélypontjain áll, amikor is az összes erők bensőleg gyülekeznek, hogy az új felemelkedést előkészítsék.

4. rész

A női szervek ápolása

Hogy a nő tisztulás közben mindenféle tisztátalanságoktól megsza­badul, az mindezek után nem a fődolog, hanem az csak egy természeti kísérőjelenség, mely csak ottan válik túlzottá, és terhessé, hol a nő az ő természetes kiküszöbölési szerveit, belét, hólyagját, tüdejét, bőrét nem tartja úgy rendben, hogy ezek tökéletes munkát végezzenek. Mi­nél inkább elvesztette a nő a kapcsolatot a természettel, és minél távo­labbra tolódik újhold után az ő tisztulása kezdete, annál erősebbek és annál kellemetlenebbek a kiküszöbölődések. Ezért a nőnek arról kell gondoskodnia, hogy az ő tisztuláskezdete mindinkább az újholddal együtt legyen természetben. Már ez maga is sokat fog őrajta könnyí­teni.

Még ha a nőnek nem is kell, és nem is szabad az ő újholdja idején erőteljes munkálatokat végeznie, azért mégsem kell néki természetes körülmények között ágyban feküdnie. O egészen jól dolgozhat tisztulá­sa közben, azonban ennek teljesen fesztelenül, nyugodtan és megadot- tan kell történnie. Ez a szellemi munkára vonatkozik. A tisztulás idején a nőnek a szellemi munkát korlátoznia kell, nem sokat gondolkozni, gondokat nem űzni, nem erőfeszítéseket tennie és idegen befolyások­tól magát távol kell tartania. A nőnek ismét meg kell tanulnia a meg- adottságot, a megnyugvást és nem szabad magát oly teljesítményekre kényszerítenie, melyek túlhaladják az ő erőit. Akkor a még fennálló természetellenes állapota hamarosan a természetes állapotoknak adja át a helyét. Egy egészséges nőnél egyáltalán nem vehető az észre, hogy ő az ő újholdját ünnepli.

Mihelyt a nő ismét megadottan mindent az ő bensőjében lévő indi­vidualitására bízza, és ennek útmutatásait követi, miket a szív benső hangja közvetít a tudat birodalmával. Akkor ő nemcsak helyesen és természetesen fogja magát viselni, és az agyában felmerülő összes kételyeket félretenni, hanem ezen felül még jutalmul az ő fesztelensé­géért, megnyugodottságáért és megadottságáért minden hónapban elnyeri a Végtelennek, vagyis az Ő bensőjében lakozó Istennek az út­mutatásait, melyek néki az ő útját hónaprói-hónapra megkönnyítik és megvilágítják.

A nő a természetes állapot visszatérését nagyon gyorsíthatja, és azt könnyen fent is tarthatja állandóan, ha ő rendszeresen 3 nappal előt­te, 3 napig közben és 3 napig utána a tisztulásnak kezdetét számítva minden izgatót kerül a táplálkozásban, és éppúgy mindent, ami az altestben a vérnyomást növeli, tehát különösen kávét, orosz teát, tejet, tojást, sajtot, egyáltalán minden fehérjetartalmú ételt. Legjobb az ő számára árpakásanyák, lenmagtea, vagy sikamlós szilfakéreg tea. {L. ,,Mazdaznan Szakácskönyv"). Ha nincs idő vagy alkalom az elkészítés- re, úgy a legjobb eredménnyel egyszerűen rágcsálható a lenmag.

Lenmagteának vagy sikamlós szilfakéreg teának öntsünk 3 kávés- ív mái lenmag vagy kéreg fölé 2 csésze főve forró vizet, 10 percig főz­zük, átszűrjük egy csészébe, melyben fél sütött citromnak a nedve van i mi ni kandiscukorral vagy nádcukorral, és oly forrón kell azt inni, mint ■ ‘ ak lehet.

A természetes tisztulás fenntartására legjobb szer a fokhagymás bor, melyet magunk készítünk magunknak. Megbántunk 1 gerezd fokhagymát és belevagdaljuk egy pohárnyi portói borba. Ezt fél percig melegítjük, 1 üvegbe öntjük, lehűlni hagyjuk, és sötét helyen tartjuk. Tisztulás előtt 3 napig naponta 3-szor be kell venni egy kávés kanál­nyit. Akkor a tisztulás nagyon könnyen megy végbe, és a sápadt arc rózsássá válik, úgyhogy mindenki azt hiszi, miszerint te egy új szépítő­szert használsz. Folytasd hasonlóképpen minden hónapban 3 napig újhold előtt vagy az újhold kezdete előtt a fokhagymás bor fogyasztá­sát, míg a korábbi ifjúi frissesség ismét visszatér.

A tisztulás természetes lefolyása a feltétele annak, hogy a petefész­kek luteint képezhessenek, és hogy a méhben növekvő pete a testet fiatalító és nemesítő anyagokkal gazdagíthassa. Ezért a nőnek e fo­lyamatnak különös figyelmet kell szentelnie, és azt támogatnia kell, hogy ezáltal Iutein bőven képződjék, és a havi aratás jó legyen. Amint a latéin képződés a tetőfok felé közeledik, ami kb. a 9. napon áll be a tisztulás kezdetétől számítva, akkor a nő már egészen önként serkent­ve érzi magát arra, hogy az ő természetének gondozása és kifejtése érdekében valamit tegyen. Ha ő azt túl korán cselekszi, akkor izgatja a szerveket, s magában és környezetében diszharmóniát, rossz hangula­tot teremt, ilyen ápoláshoz legjobb és legegyszerűbb eszköz a forró víz, melyet ő a dolog állása szerint, mint forró borogatásokat alkalmaz a Iutein fejlesztés végett, és hüvelyöbíítések alakjában a petenövekedés támogatására.

A forró borogatásokat a nő következő sorrendben végzi: 1.) guggo­ló helyzetben (teljes talpakkal) a végbélre. 2.) állva a jobb és aztán a bal petefészek fölött, 3.) a szeméremcsont fölött; 4.) a külső nemi szervek fölött. 5.) az atlaszcsigolya fölött; 6.) a farcsont fölött éspedig legjobb este 1/4-1/2 órán át, mégis túlzás nélkül. Közvetlen a forró kezelés utón, a kezeit helyeken hideget alkalmazunk, miközben hideg vízzel megfecskendezzük, vagy jéggel megdörzsöljük, hogy a hatást növeljük.

Ezen borogatások végett egy edényt alkalmazunk 3 liter főve forró vízzel, 1 rövid törölközőt két végénél megfogva összegöngyölünk, a kendőt közepénél a forró vízbe mártjuk, kifacsarjuk, miközben a száraz végeinél fogjuk. Aztán a nedves, forró kendőt lassacskán a kezelendő helyre visszük, míg aztán azt szorosan rátapasztjuk. Ezt többször meg­ismételjük ugyanazon helyen. A bor a kezelés végén alaposan kipirult

kell legyen, és formálisan izzadnia kell. A hideg kezelés után megszá- rítgatjuk (kendővel) a bőrt, beolajozzuk petrolátummal, liliom-olajjal, memphorral, mandulaolajjal, Bunge krémmel, vagy hűs krémmel és a bőrt körkörös mozgásokkal megdörgölgetjük.

A hüvelyöblítések fesztelenítőleg hatnak nemcsak a méhre, hanem a gyomorra, májra, vesékre és a bélre is. Ha bélöblítések is szüksége­sek, akkor mindkét öblítést lehet egymás mellett alkalmazni, míg aztán eltaláljuk, hogy azon időben melyik tesz jobb szolgálatokat. A havi tisztulás kezdetétől számítva 9 napig nem valók a hüveíyöblítések, ne­hogy a méhben növekvő pete idő előtt leváljon.

(Fordító megjegyzése. Kivonat az „1932. kinyilatkoztatások¹' könyvből: „Házi női ápolás¹': A legtöbb esetben a lányka arról panasz­kodik, amikor 11, 12 vagy 1.3 évében a fejlődési periódusba lép, hogy fájdalmai vannak. Pedig természettől fogva nem léteznek fájdalmak, ellenkezőleg a természet valakit mindinkább meg kell erősítsen, őt testileg és szellemileg mindinkább kell fejlessze, nem pedig gyöngítse. Egyeseknek az a panaszuk is van, hogy a beálló havi tisztulás túl soká­ig tart. Természetes körülmények között pedig, a tisztulásnak 36 órá­nál tovább nem volna szabad tartania, amelyet még egy 9 órás előké­szítő idő megelőz. Ahol egy bizonyos izomgyöngeség van jelen, ott mindenesetre az tarthatna 3 napig, tovább azonban nem szabad tart­son. Ha a 3 nap alatt még némely fájdalmak is mutatkoznak, akkor egész biztos, hogy valami nincs rendben. Ha a tisztulás tovább tart 3 napnál, akkor az, nem élénkítőleg hat, hanem gyengítőleg és fejlődésgátlóan. Ennek nem szabad lennie. Mit tegyünk tehát itt, hogy a rosszabbodást megelőzzük, és a természetes fejlődést ismét folya­matba hozzuk? A tisztulás kezdete után a 3. napon egyszerűen 2 liter meleg vizet vegyünk, oly meleget, hogy abban még éppen tartani tud­juk a kezünket, minden liter vízhez 1 kávéskanál sót adunk és ezt a 2 liter meleg sós vizet az öblítő szerkezettel a hüvelybe beöntjük. Semmi sem fesztelenít gyorsabban, mint a sós meleg víz, semmi sem erősíti és acélosítja jobban a gyönge részekét, amelyek túl könnyen mindenféle kinövésekben elfajulhatnak, ha a fejlődési gátlások meg nem szűnnek. Ezt tehát megelőzzük ezen helyén való és egyszerű ápolással. Öblítés után mindent jól beolajozunk valódi orosz vastagon folyó petrolátummal, vagy megfelelő bőrápoló krémmel bekenjük, míg min­den jól átmelegedett. Aztán az egészet bekötjük, hogy a meleget visz-

szatarisuk. 12 óra múlva mindent alaposan kimosunk egy dezinficiáló szappannal ismét Öblítünk 2 liter meleg sós vízzel, újra bekenjük, és ismét bekötjük 12 órára. Ezt az egyszerű ápolást aztán minden 24 órában vagy naponta egyszer megismételjük összesen 21 napig egy­más után. Már néhány nap múlva érezzük, hogy minden normálissá lesz, erősödik, acélosodik, érezzük, hogy kezdjük ismét felépíteni ma­gunkat, és meggyőződünk afelől, hogy mindenféle kellemetlenségnek elejét vettük, amik egyébként elkerülhetetlenül beállottak volna. De még ott is, ahol a lányka az érési időbe való belépéskor nem éppen panaszkodik valami miatt, avagy pedig egy-egyetlen vagy többszöri 21 napos ápolás után nincs semmi panaszolnivalója néki, mégis, hogy mindennek elejét vegye, ahhoz kell tartania magát, hogy a várt tisztu­lás előtt 3-4 napon át 2 liter meleg sós vízzel jól kimossa magét, öblí­tés után beolajozza magát, és aztán 12-24 órára mindent jó melegen tartson. A tisztulás lefolyása után 1 nappal, legkésőbb a 3. napon a tisztulás kezdetétől számítva aztán csak 1 liter sósvízzel ismétlendő meg a mosakvás és ápolás. Akkor aztán nincs egyéb teendő, egészen a tisztulás előtt való 3-4 napig. Már néhány hónapos ilyen egyszerű és természetszerű ápolás után megrövidül a tisztulás lefolyása hónapról, hónapra mindjobban és lassanként leesik másfél napra vagy 36 órára és akkor a jólét, -erő és szellemi éberség érzése kíséri az egész hóna­pot, Ha aztán az ifjú lányka az ápolást lelkiismeretesen tovább folytatja a 11. és 20. évek között, akkor a szellemi hajlamok oly fokban kifej­lődnek, hogy ő bármely foglalkozást, vagy bármely hivatást, választhat, és eredménnyel végezhet, mivel a normalizálás az öntudatot élénkké tette. Vannak esetek, midőn a lányka a 11. és 20. évek közt a tisztulás után gyöngének érzi magát, mivel az ifjú évek dacára már bizonyos öregségi jelek mutatkoznak. Ez néha arra vezethető vissza, hogy a vérkeringés túl lassan normalizálódik. Hogy ezt siettessük, 1 vagy több napig teát kell inni amerikai sikamlós szilfakéregből vagy bolhafűből. Némely esetekben a gyöngeség érzése onnan ered, hogy a méhizmok a tisztulás után túl lassan jutnak vissza az ő természetes helyzetükbe, hogy ezt siettessük, a tisztulás után a sósvízen kívül minden 2. nap vörös tölgyfakéreg-teát használunk. Miután a teát megfőztük, átszűr­tük, hozzáadjuk 2 liter forró vízhez és a sósvízzel való öblítés után, azzal kell kimosakodni. Aztán, mint rendesen, következik a beolajozás vagy bekenés. Néha a tölgyfakéreg nem elég élénkítő hatást gyakorol

az izmokra, akkor egy timsóteát csináljunk timsógyökérből, a sósvíz után azt még befolyatjuk, és aztán beolajozunk, vagy bekenünk. Mi­helyt ezen ápolás következtében egy jóérzés lép fel az egész testben és az érdeklődési kör kiterjedése által a szellemi fejlődés észlelhetővé vá­lik, akkor meg van a bizonyíték afelől, hogy az ember ismét a normális fejlődés útján található. Ha a nő a késő'bbi években visszatartva érzi magát a fejlődésben, akkor egyszerűen ugyanezen ápolást alkalmaz­zuk, melyet a lányoknak kell gyakorolni a 11. és 20. évek között. Csak a nő még felváltva, majd ezt, majd azt a teát használja, melyet ő éppúgy iszik, mint a 21 napos öblögetésekhez is felhasznál, éspedig legalábbis 10 napig egymás után az egyik teához tartja magát, aztán ismét legalább 10 napig egy másik teához. Ha ő ezt lelkiismeretesen végrehajtja 21 napig az első, második és harmadik hónapban és tar­tózkodik mindentől, ami savat tartalmaz, kerül minden túlterhelést, akkor ő a 3 hónap után ismét úgyszólván a lánykorba tér vissza, s a 4- 9 hónaptól fogva űjjászülöttnek érzi magát. A látszólagos fáradság tehát bőségesen kifizetődik nemcsak azáltal, hogy az egész szervezet­ben egy normális állapotnak az érzése lép fel, hanem az ifjúi frisses­ségnek az újra visszanyerése és megtartása által is. A nő fiatalosan érzi magát, és fiatalosan néz ki. Pedig éppen a nőknek fiatalosan kell ki­nézniük, mert az ifjúi frissesség vonzza a férfit és tartja is meg. Akkor lehet a nő 7o, 8o, 9o éves, és a férfi még mindig szereti őt.

A hüvelyöblítéseket 10 napon át, végezzük naponként 1-3 liter for­ró vízzel, egy oly öblítő szerkezettel, mely egész kényelmes hatással a befolyó nyilason kívül egy másik kifolyónyílású csővel is rendelkezik. A víz oly forró legyen, hogy a kezünkkel éppen kibírjuk, tehát mintegy 44 C, és ehhez bóraxot, szódabikarbónát, vagy konyhasót adunk 2 liter vízhez 1 kávéskanálnyit, vagy, 10 csepp eukaliptusz olajat 2 liter vízhez vagy 3 kristály káliumhipermangánt egy liter vízhez.

Az öblítő szerkezetet egy irrigátorral kapcsolatban alkalmazzuk, vagy pedig, a bélöblítő szerkezettel. Öblítés közben háton fekszünk (így félig fedett öblítő tálon (bidet), melybe a kifolyó víz beleőmlik. Ülő- helyzetben végzett öblítéseknek ülőmedencék fölött nincs meg ugyan­az a hatása, mivel ennél nem jut el az öblítővíz a szemek alapjáig.

Mihelyt a természet ismét Önmagához tér, kevesebb öblítés is elég­séges, azonban mindig újból alkalmazzuk azokat, amint arra indíttatást ázunk magunkban. Az is lehet, hogy kezdetben jobb eredményeket

érünk el, és a mehet gyorsabban a természethez szoktatjuk hozzá azál­tal, ha az öblítéseket 5 napon át kétszer végezzük napjában reggel és este. Ekkor azonban ajánlatos az, hogy a méhnek az ő igazi helyén való megtartása végett egy dió nagyságú selyemszivacsot erős selyem­fonállal ellátva meleg petrolátumba mártva bevezetünk a hüvelybe egész magasra, és utána még száraz vattával betömjük. A szivacsocs- kát a selyemfonál által, eltávolítjuk 12 óra után és ugyanúgy, mint előbb egy frisset helyezünk be. Az eltávolított szivacsocskát jól kitiszto­gatjuk és megszárítjuk, mielőtt még-egyszer használnánk. A következő 5 napon át aztán csak egy hüvelyöblítést végezzünk, hogy a természe­tet ismét rendre szoktassuk, legalább 6 hónapon át sem táncolni, sem nemi közösülést megejteni nem kellene. Ez különösen érvényes mind­addig, amíg az arc természetellenesen duzzadt és a szemek, és lábak dagadozottak. Ez esetben bőven iható gesztenyelevelekből készített tea más italok helyett, és minden 2. nap a 10 napos hüvelyöblítések alatt fogyasszunk friss petrezselymet.

Akkor is, ha a természet már úgy rendeződött, miszerint a no úgy gondolja, hogy egy ideig a rendszeres hüvelyöblítéseket nélkülözheti, mégis tisztasági okból minden tisztulás után a 9. napon egy forró hü­velyöblítést kellene megejtenie 1 liter jó meleg vízzel éspedig 3 napon egymásután és aztán minden 10 napban egyszer, egyikével az említett fertőtlenítő szereknek. A bor- és almaecet is jó fertőtlenítő szerek, ezekből 25 cseppet veszünk 1 liter vízhez. Konyhasót nem szabad használni, ha fogamzás van jelen. Azok a nők, akik mindig gyöngék és betegesek, ilyen kis hüvelyöblítéseket 1 liter vízzel vegyenek naponta a 9. naptól kezdve a tisztulás után, és adjanak, a vízhez egy kávéskanál konyhasót vagy használjanak vörös tölgyfakéreg teát. A tisztulás kez­dete előtt 3 nappal szintén lehet egy kis öblítést végezni 1-2 liter víz­zel, és valamilyen járulékkal a szervek tisztítására és fesztelenítésére.

Hymen-oldás. Ha a szaporodási mirigyek a fejlődésben visszama­radtak, úgyhogy a lánynál a 14. év körül a tisztulás még nem jelentke­zik és némely gátlás tünetek mutatkoznak, akkor az szükséges, hogy a hyment, vagyis a szűzhártyát orvos által megoldassuk. Eme kis operá­ciónak az áldása hamarosan szembetűnő lesz, és a lány örvend a jó egészségnek, erőnek és szívósságnak, a testi és szellemi felépülésnek, a bizalomnak és reménynek és az élet iránt való megértésnek. Őt ezál­tal, a műtét által, megszabadítjuk a sápkór, tüdővész. érzékzavarok és

hasonló jelenségek veszélyétől, amik azáltal keletkeznek, hogy a sza­porodási mirigyek nem tudnak eléggé vagy egyáltalán kitisztulni a fe­szültség! állapotok vagy a visszamaradott fejlődés következtében. A szűzhártya-oídás a férfinemnél a körülmetélésnek felel meg, és a fehér embereknél 9000 év óta van használatban mind ott, ahol a lány a fejlődésben megakadottnak látszik. Mindazon lányok, kik ez irányban fejlődési gátlásban szenvednek, meg kellene figyeljék önmagukat és ha szükséges, akkor ezt a kis operációt el kellene végeztessék magukon.

Méhkaparás. Idősebb hölgyek, férjezett- vagy fedetleneknél néha hasonló tünetek mutatkoznak, mint a fiatal lányoknál szűzhártyaoídás előtt, ilyen esetekben a természetellenes evési- és más életszokások a szaporodási szervekben az idegeket úgy eltompították, hogy a méh nyálkahártyái amolyan öregedési tüneteket váltanak ki, és a méhbe jutó pete nem tudja az ő igazi gyümölcsöző növekedését kifejteni, míg aztán végül a petefészkek kimerülnek, és a havi-petét már nem hozzák létre többé, ilyen esetekben a nőnek egy jó orvos által el kellene vé­geztetni magán az ún. küretet, vagyis méhkaparást, amely által a méh nyálkahártya egy része eltávolíttatik. Ha az operáció gondosan végre van hajtva, utána a nő a természet törvényeihez tartja magát, különö­sen táplálkozás tekintetében és a szaporodási szervek ápolását illető­en, akkor ő csakhamar megállapítja azt, miszerint az ő teste ismét a felépítés, és megfiatalodás állapotába jutott. A kezelési idő alatt külö­nösen gondoskodjunk a helyes táplálkozásról. Árpa- és búzanyák, tej, agaragarraí, vagy dagadó izlandi zuzmóval, zöldség-, saíátafélék, sütő­kemencében, vagy aryana edényben víz nélkül sütött zöldségek, gyógyhatásúnak bizonyulnak. Ellenben kerülendő minden gyümölcs, savanyúság, édesség és fehérjék. LJgy a szűzhártya-oldás, mint a méh­kaparás az idegekben újjáéledést létesítenek, úgyhogy a véráram rész­ben megváltozik és megjavul, a mirigyek az ő szekrécióikat nagyobb mértékben állítják elő és juttatják a test javára. A legfontosabb az ideg­élénkítés.

Hasizom-gyakorlatok. A legutolsó és legfontosabb művelet a szapo­rodási szervek összműködésében: a szekréciók, melyeket a méhben növekvő pete hoz létre, és amelyek az újjászületés megújító elemeit juttatják a testbe, a megfelelő csatornákba irányítják, vagyis a véredé­nyekbe és idegpályákra, melyek egészen a méh nyálkahártyáihoz el­érnek. A méh szimpatikus idegfonata látja el a szekréciók éteranyaga-

inak a továbbítását, és azokat részben közvetíti a cerebrospinális ideg- rendszer (gerincvelő, agyvelő) idegpályáival, mely idegrendszernek a végrostjai az ágyék kereszt- és farcsigolyákban sugároznak széjjel. Ha ezek a csigolyák el vannak csúszva, meg vannak merülve, vagy egyéb­ként az altestben való rendetlenség következtében természetellenes állapotban vannak, úgy a szekréciók átvezetése, vagy egyáltalán nem lehetséges, vagy nem egészen tökéletes, avagy hibás vezetések történ­nek, melyek súlyos egészségi zavarokat idézhetnek elő egészen a tébo- lyultságíg. Mindezeket megelőzheti az ember a legegyszerűbb módon hasizom gyakorlatok által, és egyúttal biztosítja ezáltal magának a tes­tiek ás szellemiek tekintetében a legnagyobb eredményt.

1. Hasizom-gyakorlat. Egyenes állásban, mivel a testnek a gyakor­latnál előre-hátra és minden oldalra mozognia kell, kissé széíterpeszt- jük a lábakat, melyek a gyakorlat közben ritmusosan együttműködnek. A kezek természetesen, és fesztelenül lecsüngnek. A vállunkat nem szabad emelni, hanem lazán lecsüngenek, és a fesztelen karok által kissé hátra vannak tartva. Most a mellünket magasra emeljük és köz­ben az altestet (has) behúzzuk a köldökön át a gyomortájig, miközben az altest alsó részét lazán és fesztelenül lógni hagyjuk. A csípŐ- izületeket ellazítva mozgékonnyá tesszük és arról gondoskodunk, hogy ha ruhát viselünk a gyakorlatnál, az lazán csüngjön rajtunk és ne aka­dályozzon. Légezz mélyen be és vezesd az izmokat a jobb csípőtől a balig, miközben előbb a jobb, aztán a bal csípő az ő golyós ízületében, melyben ők nyugszanak, emelve legyen. Az izommozgás a jobb csípő­nél kezdődik, és lassan félkörben a köldök alatt a bal csípőhöz vonul. Aztán kilégzünk és hagyjuk az izmokat az ő természetes helyükre visz- szajutni.

Mihelyt valakinél az már jól megy, akkor lehet a félkör alakú moz­gási: körmozgásra kiegészíteni, amennyiben a kezdeti mozgást mihelyt az a bal csípőig eljutott, innen lassan a köldök fölött át a jobboldalra vezetjük. Kezdetben megelégszünk egy körrel egy légzésre, azonban a légzeteket felváltva majd hosszabbra, majd rövidebbre nyújtjuk és en­nek megfelelően a körözést is.

Huzamosabb idő szükséges a gyakorlásnál ahhoz, hogy a körözé­sekben bizonyos fokú ügyességet elérjünk. Lassanként kitaláljuk azt, miszerint az annál jobban és könnyebben sikerül, és a hatás annál nagyobb, minél kevesebb erőt fogyasztunk, kezdetben megelégszünk

azzal, hogy csak egy irányba végezzük a gyakorlatot, balró 1-jobbra. Később azonban végezhetjük ellenkező irányban is.

A gyakorlatot ne gépiesen végezzük, mintegy parancsszóra, hanem a sugalmazásunk által kell vezérelve legyünk. Ez a sugalmazás megadja a gyakorlásnál ama intelmeket, hogy mely helyei az altestnek, vagy mely izmok igényelnek különösebb gyakoroltatást, akkor aztán esze­rint állítjuk be a mozgás irányítását és ritmusát. Később lehet a moz­gást valamely dallamra végezni, melyet zenével játszanak, midőn a kezek és karok a különböző helyzetekkel a ritmust követik.

Legkönnyebben végezhető a gyakorlat légzéstorlasztás (belégzés után) közben. Evégett erőteljesen belégzünk, kezdetben azonban nem túl mélyen, torlasztjuk, benntartjuk a légzést, s a körözések közepette még többször röviden fellélegzünk (belégzünk). Ha figyelemmel va­gyunk a helyes be- és kilégzésre, akkor megtanulunk, az izmok felett tetszés szerint uralkodni.

2. Hasizom gyakorlat. Egyenest állva a térdeket kissé előrehajlítjuk. Emeld fel melledet egy mély belégzésseí, és az altest legalsó izmait feszítsd meg egész a farcsontig. Innen vezesd az izommozgást előre a köldök fölött szép íveléssel a gyomorgödörig, innen a mellhez, miköz­ben a térdek az Ő természetes helyzetükbe visszatérnek, végül a válta­kon át a hát mentén vissza a farcsontig. Aztán légezz ki. Ismételd a gyakorlatot háromszor, mindig egy légzetre. Aztán csatold a te légzés-, mirigy-, vagy más gyakorlataidat hozzá, majd menj a dolgod után.

Egy azonnal észlelhető örvendés e gyakorlat jó következménye. Lassanként az embernek egy bizonyos bizsergés válik észlelhetővé az ő gerincvelejében, miként azt néha magasztos ünnepi alkalmakkor érez­zük, a vidámság érzelmei árasztják el az egész testet, úgyhogy az em­ber emelkedetten, felbátorodva és megerősödve érzi magét új munká­ra és új teremtésre. A bizsergés azt mutatja, miszerint az elektromagnetikus áram erőteljesen kering a testben és az idegfluidum finomabb, és fokozottabb ritmusban pezsdül. Ez pedig, a növekvésnek és a megújhodásnak a jele, tehát éppen azt tudatja velünk, amit mi az újjászületés ápolásától reméltünk.

Ha az ember egyszer bebizonyította magának azt, hogy ezek az egyszerű hasizom gyakorlatok jókedvűvé, bátorrá és munkabíróvá lesznek bennünket, akkor jobban megértjük azt, hogy miért gyakorol­ják a keleti népek azokat, mint vallási gyakorlatokat rendszeresen és

élet terén való tájékozatlanságból keletkeznek. A férfitól e tekintetben csak a legritkább esetben vérható valami, mivel ő legtöbbször túl pa­rancsnoki és szenvedélyes és legtöbbször csak azon van, hogy magát kielégítse, mintsem hogy ő áldozatot hozzon önfegyelem és az ő haj­lamainak és szenvedélyeinek megfékezése által békés állapotok kiter­jesztésére. Ellenben a nő az ő erős benső élete által mélyebben felfogja a helyzetet és több belátással. Tehát természettől fogva őt illeti a jog, hogy az ifjúságot kioktassa.

Az ősi családokban a gyermeket 8 éves korában Isten papságába és a természet titkaiba beavatják, hogy ő az érés beálltával tudja, mikép­pen kelljen magát kezelni. A testtant (anatómia) már a kisgyermekek megtanulják és a 8. évtől kezdve nékik tudtul adják, mi minden tarto­zik a testük önápolásához. A 12. évig morálisan és etikailag úgy van­nak nevelve, hogy ők mindenfelől tájékozva vannak, ami a világi életet illeti. Mert ekkor kezdődik a tökéletesedés ideje. Ahol a lány vagy fiú fejlődése nem a természet törvényei szerint ment végbe, ott az anya gondoskodik arról, hogy a szűzhártya oldása vagy a körülmetélés meg­történjék. Mert ő tudatában van annak, miszerint a szaporodási miri­gyek fejlődésétől függ az, hogy mikor és miként nő be az ifjú nemze­dék „isten férfi és női korába” és tanulja meg azt, hogy lassanként a gyerekcipőkből kijusson testileg és szellemileg.

A 8. és 13. évek között az atyai tekintély átnyújtja a lánynak és a fiúnak a tisztaság szent ingét és a derékzsinórt, szudrah és koszti, arra való intelműl, hogy az embernek meg kell maradnia a tisztaságban, és a világ átkossága alól ki kell szabaduljon és így mind több felismerésre jusson önmaga felől. A 13. életévvel a család gyermeke a szavazási jog korába lép és minden kérdés felől tájékozódást nyer, ami a közösség­ben felmerülhet, hogy ő így fokozatosan bizonyságot tegyen afelől, miszerint ő, mint a közösség hasznos tagja tud viselkedni. Ha aztán ion „Munkára fel!“, akkor mindnyájan nekilátnak a dolognak nagy és kicsi. Ha ilyen gyermekek a világba kilépnek, akkor ők a munkában ügyesek és mindent nyugodtan, rendesen elintéznek.

A 13. évig az anya és a család a gyermeknek több tudást és böl­csességet nyújtanak, mint amennyit ők valaha is elérni tudnának az iskolában, mivel a bennük lakozó képességek és talentumok iránt a felismerés felébredt és nékik alkalom lett nyújtva azok gyakorlására. Ezáltal, a gyermek, áldássá válik a szűkebb és lágabb család számára,

vagyis az emberi társadalom számára, megváltója az ő családjának és népének, miközben ő mindenki szemeláttára fokról-íokra emelkedik az ő képességeiben és teljesítményeiben, míg a tökéletességet kinyilvánít­ja.

Az ifjúság nevelésében legfontosabb feladat úgy a lánynak, mint a fiúnak a felvilágosítása, ama testi folyamatok felől, melyek a nemi érés ideién bekövetkeznek, nehogy ők meglepődjenek. Az érés értelme az, miszerint a gyermekek most Önállóvá lesznek, és bizonyos mértékben _a szülőktől elválnak. Mert most elkezd a gyermek az ő individualitásá­nak tudatában lenni, és ezzel együtt elkezdődik az ő önfelelőssége is. A szülők most már többé nem szabad éreztessék a gyenrieldvd az ő hatalmukat, hanem velük szemben úgy viselkedjenek, mint idősebb barátok, akik az ő nagyobb élettapasztalataikat az ifjahbaknak rendel­kezésükre bocsátják. Ha az anya az érés átmeneti ideje alatt őrködik, a gyermekek helyes táplálkozásáról és azoknak helyes szellemi felfogd sáról gondoskodik, akkor azok állandóan növekednek, gyarapodnak, és akkor nem kell átessen a kékharisnya, és a kamaszéveken és az egész családi életben béke és Öröm uralkodik.

A gyermekek örökké hálásak lesznek ezért az anyának, hogy ő eme kritikus időkben magához vette. Az természetellenes, hogy a ki­oktatás idegen embereknek legyen átengedve, akik e kérdést felülete­sen kezelik, mivel ezek semmi érdekkel nem viseltetnek mások gyer­mekeinek jólléte iránt. Mily boldogsággal telt remény az anyának^ azt tudni, miszerint néki az a kezében van, hogy az ő gyeimekéLől távol tartson minden szenvedést és rossz tapasztalatokat, amiket őneki még az ő ifjúságában el. kellett tűrnie, és amelyeknél ő egészen megadta magát ama végzetes szuggesztió következtében, miszerint ez légyen az ember sorsa és különösen a nő sorsa, vagyis hogy szenvedjen, és hogy a földön abból nincs kivezető út.

Amint a nő önismeretre ébredt, és az ifjúságnak az önismeiet útját egyengeti, és megmutatja, akkor a varázsigézet, átok meg van torve, mely az egész emberiséget lealacsonyítja, méltóságától megfosztja és az önmegsemmisítés felé hajszolja. Az emberi testre érvényes törvé­nyek nem ismerése egyedül az, ami az emberiségre a terheket rárakja, melyek alatt az összeroskadni látszik. A szaporodási szervek erői és hatalmai által vivődik át az örökké lüktető élet a létezés láthatatlan oldaláról a láthatóságba, és amint az ember önismeretre ébred, meg­tudja, hogy ő mekkora befolyást gyakorolhat és kell, hogy gyakoroljon ezen életnek a láthatóságba való alakítására.

Az életnek magában véve nincs semmi kívánsága az iránt, hogy magának egy meghatározott kifejezésformát válasszon, hanem folyik tovább, mint egy hatalmas, feltartóztathatatlan folyó, nem törődve a folyamággyal, ez lehet homokból, vagy sziklából, mocsaras, piszkos, vagy tiszta. Azonban az emberi lélek, mely a szellemmel, és az Indivi­dualitással áll kapcsolatban, inti a lelkiismeret hangja által az érzüléket a tisztaságra, és serkenti az akaratot, hogy ez egy tiszta ágyban tisztán áramoltassa az életfolyamot. A sokféle képesség között, amiket az élet az emberek rendelkezésére bocsát, kettő a legnagyobb jelentőségű, melyeket ő az érés időpontjától kezdve biztosan és saját felelősséggel kell kezeljen: a szabad választás, és a szabad akarat.

Ez a célja minden nevelésnek: az embergyermeket az önfelelősség felismeléséie lávezetni, és ebben őt biztossá tenni, Néki meg kell íud- ni, hogy „mit az ember vet, azt arat”. Hogy tehát az ember maga az. aki magának a felemelkedést, vagy magának a bukási: előkészíti, és hogy az, az ő élet felől való tudatlanságának tulajdonítható, ha ő fel­építő okok helyett rombolókat fektetett le és fektet le, és hogy őneki a természettörvények értelmében viselnie kell annak a következményeit, mint harczorej, háború, éhínség szegénység, járványok, általános halá­lozások. E felől a jövendő nemzedéket felvilágosítani, ez a nő feladata. Ezáltal egyengeti ő a korszellemnek az utat.

A nőknek egymás közt össze kell jönniük és önmagukról beszélget­niük. Nékik kell tanulmányozniuk az emberi lényt, és hogy miképpen szereznek ők maguknak több ismeretet önmaguk felől és a férfi felől Nékik kölcsönösen ki kell egymás közt cserélődniük az irányban, hogy mi is az ő saját lényüknek az alapja, és hogy annak következtében ők minő alaptörvény alatt állnak, a törvénnyé való kidolgozás aztán ön­ként világossá lesz őelőttűk. Azután magétól jön a férfi lényének a megértése, a két pólus, férfi és nő között való vonatkozások megisme­rése és akkor egy lépéssel előrejutott a társadalmi élet a földi paradi­csom irányában.

A nő menthető a múltat illetőleg az ő tudatlansága alapján. Azon­ban ma már egy nő sem állhat elő mentegetőzéssel. Mert a természet szentségessége szabadon és nyitva áll az ő látó szemei edőtt, az elho-

mályosítás és sötétség átka eltűnt, az 6 összes tévhiteivel és a korszel­lem ismét felhozta a hitnek és reménynek fényesen tündöklő csillagát.

A nő már útra is kelt és a szinte legyőzhetetlennek látszó akadályok ellen folytatott sok évszázados küzdelemből végtére levonta a nagy tanulságot, miszerint önismeret, önfelelősség és önbizalom azon alap­pillérek, melyeken az emberiség épülete nagyszerűbben fel lészen épít­ve, mint volt valaha.

A nő elkezdette már az ő saját lénye legtitkosabb mélységeit felfog­ni és az ő szíve legbensőbb rekeszében az egyetlen igaz barátot megta­lálni, aki őt, mihelyt ő az ő testét megtisztította az ő Mindenhatalmá­nak szárnyain, oly magasságba emeli, amely néki minden idők kezdete óta ki lett jelölve, hogy ő az ő igazi helyét, mint az ő környezetének és az egész természetnek a középpontja, megtalálja. Hogy ő a tökéletes­séget kifejezésre juttassa egyszerűen az őbenne lakozó Isteni Intelli­gencia kihatásai által.

Azonban nincs már többé semmi vesztenivaló idő! Az összes nők, kik önismeretre áthatoltak, kötelesek részt venni a nevelési műben, amennyire csak az ő erejük és az Ő befolyásuk terjed. A nőnek nem szabad törvényekre és kormányokra várnia, amelyek mindig csak olya ­nok, mint az emberek, akiknek ők a létüket köszönik. Később aztán jönnek nyilvános anyaiskolák és növekvő lányok iskolái, hogy asszo­nyoknak, és lányoknak szisztematikusan és periodikusan útmutatáso­kat adjanak, miként előzhetik ők meg a betegségeket, bajokat, nyo­mort, bánatot, és szegénységet természetes úton-módon. Ezen iskolák eredményei aztán az összes elmúlt, és jelenkori iskolarendszerek min­den eredményeit túlszárnyalják, amennyiben ők bizonyítékát nyújtják annak, miszerint az élet princípiumai és a természet törvényei szerint való tudományos nevelés semmiféle betegséget és semmilyen szociális ínséget, nem enged előjönni, és hogy nem a szenvedés vagy betegség, hanem általános egészség az örökségrésze az egész világnak.